"Nézd fenn az égen, hogy ragyognak a csillagok, hullanak könnyeim, tudod, hogy fáj nagyon, ha itt lennél kérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék: hiányzol nagyon!!"
"Keres a lelkem, kíván a szám...De hiába hívlak, csak a magány nyit rám! Könnyes szemekkel a telefonod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. A lelkedben keress, ha néha hiányzom."
"HA tudnád, hányszor gondolok rád, s töltöm ébren az éjszakát, s hány könny szökik a szemembe érted, s mindez azért van, mert szeretlek téged!"
"Elég volt egy perc, hogy megszeresselek, de nem elég egy élet, hogy elfelejtselek."
"Kínzó tudat, hogy enm lehetsz velem, várom a percet, hogy megfogd két kezem. Dobogó szívemet kezedbe helyezem, melyben örökké él a perzselő szerelem."
"Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem lehetsz az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden, ami te vagy."
"Hiányzol, ha nem vagy velem, édes csókjaid hiányoznak nekem. Oly jó lenne most veled lenni, s mindig csak téged ölelni."
"Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek."
"Párnámra könny hull, mert nem lehetek veled, szívemben fény ragyog, mert nagyon szeretlek."
"Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szádat és nézni a szemedet."
"Minden könycsepp ő érte születik, s miután arcomon lefolyik, meghal! Mint szívemben a remény, mert ő soha nem lesz az enyém."
"Hiába imádlak, hiába szeretlek, más érzi tüzét ragyogó szeretetednek. Elűzöm álmaim, mert másé ajkad, tiéd volt szívem, de te ezt nem akartad, talán elfeledlek, talán belehalok, fáradt az én szívem, boldogtalan vagyok. Mégis azt kívánom, legyél nagyon boldog."
"Gyűrött az ágy és nem jön az álom. Nem szól zene, hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör egy érzés: szeretlek téged!"
"Odakint zuhog az eső, nagyon egyedül vagyok, kínoznak a régi emlékek, fájó gondolatok. Sötét van, s egyedül nagyon félek, kezem feléd nyújtom, de el nem érlek, csak a levegőt markolom hiába. Szeretlek! Üvöltöm a semmibe kiáltva, majd felébredek, és rájövök, hogy csak egy rossz álom volt. Dideregve egy ölelésedre vágyom. Lassan itt az ősz és vége mindennek, most már túl késő, hogy megmondjam mennyire szeretlek."
"Ha az éjszaka véget ér, de még napkelte előtt, ölelj át, vigyázz rám, mint soha azelőtt. Ha hallgatsz, én is hallgatok, nézlek, se beszívom illatod. Ha beszélsz, iszom szavaid, figyelem ajkad és kezed mozdulatait. Ha hozzádbújok, veled biztonságban vagyok. Ha szeretsz nem kell úgy tennem mint a nagyok, lehetek az aki vagyok."
"Ha lenne pillanat mit visszahozhatnék, ha lenne perc, mikor öledbe bújhatnék, ha lenne még egy óra, hogy újra csókolnál, ha lenne az a nap, hogy velem maradnál, nem kérnék többet, hisz újra boldog lennék, bárhová tartanál, én is veled mennék. Téged átölelve semmi sem fájna, elmúlna a rossz, s a magány köddé válna! De ezek csak vágyak, álom maradsz nekem, egy fájó emlék, mely mindig itt lesz velem. Hirtelen szó nélkül vesztél a semmibe, mit éreztem, mindent itt hagytál ennyibe. Öljem meg az érzést? Folytsam el a vágyam? És lépjek tovább, mert már eleget vártam? Ez enm nehéz, hiszen tudom, semmit sem érsz, fény, tűz, víz levegő, azt hiszem, csak ennyit."
"Lelkem boldog lenne és semmitől sem félne, ha két gyengéd kezed mindentől megvédene."
"Biztos vagyok benne, hogy senki nem vágyik annyira a soraidra, mint én, és kétlem, hogy volna bárki is, aki nálam jobban megérdemli őket."
"Olyan régen és annyira hiányzol, hogy már kívül hordom az idegvégződéseimet."
"Egy könnyező szem annyit csinál, ahány belenéz."
"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."